Szekunder cellák ólomakkumulátorok gépjármü savas akku szükség áramforrások

1. ábra. Szekunder cella ólomakkumulátor

Az ólomakkumulátor a legsikeresebb szekunder elem az emberi történelemben. A savas vagy ólom akkut Planté M. fedezte fel 1859-ben. Az ö eredeti cellája feltekercselt ólomlemezekböl és közöttük filc vagy hasonló szigetelöanyagból állt. Ezen a megoldáson késöbb, 1883-ban, Tudor H., majd 1894-ben Lucas javitott. Az ólomakkumulátorhoz csak az eredeti Edison féle Ni-Fe (Nikkel-Vas) lúgos akkumulátor elönyös tulajdonságai hasonlíthatók.

Ha két ólomlemezt higitott kénsav oldatába merítünk és a lemezeken át áramot vezetünk akkor az egyik lemez lesz az anód a másik pedig katód. Az egyik lemez, az anód PBO₂ ólom-dioxid bevonatot kap, a katód viszont változatlan tiszta ólom marad. Ha az áramot megszakítjuk és a két pólust egy huzallal összekötjük, az ujjonnan létrejött polarizációs áram az eredetivel ellenkezö irányban folyik. Az elektrolit 346 gramm vegytiszta kénsav H₂SO₄ és 864 gramm desztillált víz keveréke. Az elektrolit sürüsége töltéssel nö, kisütéssel csökken.

Az ilyen akkumulátorcella kapocsfeszültsége teljesen feltöltött állapotban pár órával a töltés befelyeztével 2.2 Volt. A kapocsfeszültség süllyedését nem tanácsos 1.85 Volt alá engedni. Mivel egy cella feszültsége egymagában nem sok, gépjármüvekben általában három vagy hat cellás telepeket használnak. Mostanában hirlik hogy az autóvállalatok négy hatcellás telepet kivánnak az uj autókba tenni hogy az autó még rosszabb fogyasztású legyen és vezetöik süketebbek.

Az ilyen többcellás elrendezés akkumulátor vagy tárolótelep. Ez utóbbi elnevezés helytelen, mert az akkumulátor nem tárol elektromos töltéseket, csak kémiai energiát alakít elektromossá és vissza. Gyakori töltés kisütés formázza a lemezeket. Ezáltal a lemezek aktív anyaga szivacsossá, nagyobb felületüvé válik miáltal erösebb áramot tud szolgáltatni. Jelenleg elterjedt ólom akku cellák lemezei ólomkeretbe préselt aktív anyag masszát használnak melyek ólom oxidok és kénsav pépes préselt keverékéböl készülnek. A cellában minden esetben ólomszulfát képzödik.

     A töltés a következö képletek szerint történik:

        A pozitiv lemezen: PBSO4+SO4+2H2O = PbO2+2H2SO4
        A negativ lemezen: PbSO4+H2 = Pb+H2SO4

     A kisütés a következö képletek szerint történik:

        A pozitiv lemezen: PbO2+H2+H2SO4 = PbSO4+H2O  Egyszerüsítve: PBO2+H2SO4 = PBSO4+O
        A negativ lemezen: Pb+SO4 = PbSO4  Egyszerüsítve: PBSO4+2H = Pb+H2SO4

     Összesítve:  Töltés --> PbO2 + Pb + 2H2SO4 = 2Pb+SO4 + 2 2H2O <-- Kisütés 

Kimutatható hogy mialatt a cellában áram folyik a negatóv lemezröl a pozitív felé, a kénsav elektrolizálódik. A hidrogén az árammal együtt halad és a pozitív lemezen szabadul fel.

Az ólomakkumulátor legfontosabb elönye a cella csekély belsö ellenállása, ezáltal nagy áramok leadására képes. Ezért van minden autóba beépítve indításhoz egy ólomakku. Azonkívül olcsó és könnyen tölthetö. Általában minden 250 négyzetcentiméter hasznos lemezfelület 1 Amper áramot képes szolgáltatni. Autóakkumulátorok mindíg többlemez kivitelben készülnek.